Tinánál egy éve, 4 éves korában derült ki, hogy leukémiának az akut limfoblasztos válfajában szenved. Az első tünetek úgy kezdődtek, hogy a kislány elkezdte igen gyakran fájlalni a lábát. Egyre gyakrabban lett lázas beteg, így az orvosok vérkép vizsgálatot végeztek, amely nagyon rossz értékeket mutatott. Ezután szinte felfoghatatlan gyorsasággal történtek a dolgok. Tina először az egri kórházba került, majd egy héten belül már a II. sz. Gyermekgyógyászati Klinikán feküdt.

 Ekkor még mindig nem lehetett tudni, hogy pontosan mi baja van, a leukémia csak akkor derült ki, amikor csontvelőmintát is vettek tőle. A család teljesen kétségbe esett, mert úgy tudták, hogy ezt a betegséget nem lehet túlélni. Aztán az orvosoktól megtudták, hogy ugyan régen (az 1950-es években) a rákos gyermekeknek mindössze 10%-a élte túl a betegséget, ma már e gyermekek 75%-a sikeresen gyógyítható. Tina, amilyen korán csak lehetett, megkapta az első kemoterápiás kezelést, melynek mellékhatásai a mindig mellette lévő édesanyát elkeserítették, pedig tudta, hogy ezek a kezeléssel együtt járnak. Tina állandó rosszulléttel küszködött, sápadt volt és erőtlen. Majd a remény időszaka következett, ami azóta is tart. Tina azóta több kezelést is kapott, állapota javult, hazaengedték, de állandóan utazniuk kell Pestre, ahol rendszeresen kontrollvizsgálatokon vesz részt. A kedve jó, megtanult együtt élni a betegséggel és küzdeni. A gyógyulás hírét leghamarabb 5 év múlva kaphatják meg. A család mindeközben folyamatos nélkülözésben él, mivel csak az édesapa aktív kereső, Tina édesanyja nem tud dolgozni a kislánya betegsége miatt sem.