Keve és a mosoly ereje

A napokban kaptunk egy kedves levelet. Egy Apuka szerette volna megosztani velünk és az olvasóinkkal, támogatóinkkal kisfia, Keve történetét.

Sajnos a Facebbok oldalunk nem engedte neki kiposztolni ezt a hosszú szöveget, így ránk bízta ezt a megható pár sort. Azért is nagyon örülünk a szavainak, mert a világ egyik legnehezebb helyzetében rájött, hogy mennyire fontos boldognak és pozitívnak lenni. Tudjuk, hogy a jókedv nagyon erős gyógyír és főleg egy beteg kisgyerek életében nélkülözhetetlen. (Szegények, nélkülöznek annyi más dolgot amúgy is...)

Na, de nem szaporítom a szót, következzen az Apuka levele:

Kedves Alapítvány! 

Amikor az én kisfiam leukémiás lett, hát mit mondjak, mintha a talajt húzták volna ki a talpam alól. Egyik este (emlékszem az egy hideg téli nap volt), amikor egyedül voltam otthon, hisz kisfiam anyukájával a kórházban, hogy valamivel eltöltsem időmet, takarítani kezdtem, mert aludni nem tudtam. Kezembe került egy régi nyári keresztrejtvény, ki akartam dobni, mert már meg volt fejte belőle minden, kivéve a főrejtvényt, ami egy idézet volt, melynek betűi el voltak rejtve a többi megfejtésben. Valami megszólalt bennem, hogy fejtsd meg, bár sok kedvem nem volt hozzá, de hát csak a betűket kellett összeolvasni. Megtettem, és rejtvényben ez állt: A VIDÁM LÉLEK EL TUDJA VISELNI A NEHÉZ SORSOT!

És amikor ezt a gondolatot „kibontottam” (magamban), rájöttem, hogy tényleg csak ez segíthet a fiamnak is, és persze nekem is, hisz ha boldogtalanak lát akárhányszor bemegyek hozzá, avval biztos nem segítek, mert boldogtalanak olyan könnyű lenni, és valljuk be ezt olyan nagyon jól tudjuk csinálni mi emberek, ehhez nekünk nem kell segítség. 
Nemrég kisfiammal beszélgetve szóba került a szeretet, megkérdeztem tőle, hogy miért szeret engem, ő csak ennyit válaszolt: Mert mindig mosolyogsz! Életem egyik legszebb pillanata volt! 

Üdvözlettel, 
Jendrics József