Tudom, már sokan várják Rékának, ennek a csodálatos kis betegnek a történetét. Édesanyja nagy szeretettel és gondoskodással veszi körül és - sajnos - annyira berendezkedtek már szegények a kórházban, hogy anyukája onnan írta az álábbi levelet.
"Igazán nagyon hálásak vagyunk az Alapítványnak, hiszen nagy segítséget nyújtanak nekünk a támogatásukkal. Nem mondanám, hogy rosszul élünk, de ebben a mai világban és ebben a helyzetben, amelybe kislányom, Réka betegsége miatt kerültünk, minden forint jól jön. Leginkább arra fordítjuk a támogatást, hogy a férjem, Réka apukája minél többször meg tudjon bennünket látogatni, tehát legtöbbször benzinre költjük. Baja mellett lakunk, és azért Szeged nincs túl közel...
Réka állapota jelenleg nagyon jó. Annak ellenére, hogy most is kezelődik, nagyon jó az étvágya és nagyon jó a kedve is. Persze olyan napokon, amikor pl. lumbálás is van, akkor kicsit nehezebben megy minden, de ez a kezeléssel jár. Immár fél éve "élünk" itt a szegedi gyermekklinikán, már többet volt itt, mint otthon. A kezeléséből már - ha minden jól megy, és nem jön közbe semmi váratlan - csak 4 hét van hátra. Május közepén kerültünk be, és sajnos sokszor előfordult, hogy a mellékhatások miatt csúszott a kezelés. Tulajdonképpen mostanra már végeznünk kellett volna. Szerencsére azonban azt mondhatom, hogy a sok kellemetlenség ellenére szinte végig nagyon mosolygós, barátságos baba volt. Többször kellett szondán keresztül táplálni, mert a kemoterápiától sebes lett a szája és nem bírt nyelni. Pont ma fordult elő ismét, hogy csak sokadszorra találtak neki olyan vénát, amibe branült lehetett állítani. Volt portja is, de azt sajnos 3 hét után ki kellett venni, mert megtapadt benne egy baktérium, amitől mindig belázasodott, és a több mint 2 hetes antibiotikumos kezelés ellenére sem sikerült kiirtani. Később szúrtak neki egy centrál vénát is, de sajnos ezt sem tudtuk a remélt ideig használni, így kénytelenek az orvosok perifériás vénákat keresni branülhöz - ezért már többször előfordult, hogy csak a kis fején találtak használható vénát... De, Szegénykém ezt is nagyon jól tűrte.
Két hónapos korában diagnosztizálták nála a leukémiát (ALL), most 8 hónapos és nagyon okos, "beszédes" kislány lett belőle.
Minden nővérke és orvos nagyon szereti, sokszor benéznek hozzánk - még akkor is, ha egyébként nem lenne nálunk dolguk -, mert Réka mindig mosolyog rájuk és valamit gagyarászik nekik. A mellékelt képeken is jól látszik, hogy milyen huncut kis lányka lett. 
A képen, amelyiken ül, a keze azért látszik úgy, mintha gipszben lenne, mert éppen ott volt a branülje. Mivel azonban nagyon kis mozgékony és kíváncsi az én kislánykám, muszáj jól bebugyolálni a branülöket, mert különben addig piszkálja meg játszik vele, amíg valami történik velük, és újat kell szúrni. Arról meg fentebb írtam, hogy ez nem egyszerű nála... Remélem, ez a jókedve és barátságos viselkedése megmarad később is, mert úgy néz ki, hogy szüksége lesz őssejt-transzplantációra is... De most az ad energiát a továbbiakhoz, hogy - ha minden jól megy -, akkor OTTHON karácsonyozhatunk. A transzplantáción meg majd izgulunk akkor, amikor itt lesz az ideje.
Hát, röviden és tömören így tudnám összefoglalni az elmúlt időszak eseményeit. Nem akartam túldramatizálni a helyzetet, úgy vélem - sőt a klinikán töltött viszonylag hosszú idő miatt, tapasztaltam is -, hogy mi még egészen olcsón megúsztuk a kezelést.
Üdvözlettel és köszönettel: Réka édeasnyja"
Ebből is látszik, hogy milyen óriási erő van a gyerekekben és a szülőkben is. Drukkolunk Nekik a közös, otthoni Karácsonyozásért és gondolunk Rájuk sokat!
