A betegség jellemzője általában a kórosan magas limfocitaszám (fehérvérsejtszám) és a megnagyobbodott nyirokcsomók. Ez az idősebb kor betegsége: a betegek háromnegyede 60 év feletti, és férfiakban 2-3-szor gyakoribb. A daganatosan elfajult limfociták először a nyirokcsomókban szaporodnak fel, majd a májba, lépbe terjedhetnek, és ilyenkor ezek a szervek megnagyobbodhatnak. Miután a csontvelőbe is bejutottak, ott a normális sejtek szaporodását megakadályozzák: vérszegénység, vérzékenység léphet fel, ill. az immunrendszer sem képes megfelelően működni. Előfordulhat az is, hogy az immunrendszer kórosan működik: károsíthatja a normális szöveteket, pusztíthatja a vörösvértesteket, vérlemezkéket.

 

A betegség során egy csontvelői eredetű sejt, az ún. granulocita normális érése nem fejeződik be, megáll egy korai szinten, és ezek a kóros granulociták szaporodnak fel. Minden életkorban kialakulhat, bár 10 éves kor alatt ritka, és egyaránt érintheti a férfiakat és a nőket. A betegség kezdetén esetleg tünetek nem is jelentkeznek, míg más esetben gyengeség, fáradékonyság, étvágytalanság, fogyás, láz, éjszakai izzadás, vagy a megnagyobbodott lép miatt teltségérzés jelentkezhet. A láz, a nyirokcsomó-megnagyobbodás és a leukémiás granulocitákkal telt csomók a bőrben súlyosabb tünetek.
 

A leukémiák e négy fő típusán belül a leukémiás sejtek érettségétől függően több variáns, altípus különíthető el. Ami a leukémiás megbetegedések nemek szerint történő megoszlását illeti, azok előfordulása férfiakban valamivel gyakoribb. A megbetegedések aránya férfi-nő vonatkozásában 1,7:1-hez.